Kárász Izabella Újévi imádság

Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet,
Hogy magasztaljon Téged minden ének,
És áldásodat a lelkünk érezve,
Feljusson az égbe!

Szentlelked legyen mindenben vezérünk,
Tanácsadónk és irányítónk nékünk.
Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek,
Csak amely él Érted!

Az igazmondás, tisztelet és hála
Szívünkben leljen örökös lakásra,
Hiábavaló dolgoktól óvjon meg
Megmentő kegyelmed!

Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet,
Hogy megismerjen minden lélek Téged;
Elhagyva a romlott bűnös világot, -
Köszöntse Országod.

Nyisd ki a kapudat, ha zörgetünk Nálad,
Hallgasd meg ezt az újévi imánkat,
Hogy áldásodat a lelkünk érezve,
Feljusson az égbe!

 

Boros Gergely AZ ÉN KÖNYVEM

Van egy Könyvem a sok között
Mely mindennap előkerül,
Kívül olyan, mint a többi
Isten szavát rejti belül.

Ha e világ szegény lelkem
Vérig sebzi, összetöri -
Csendes, napi áhítatban
E szent Könyvben írját leli.

Míg célt vesztve elbolyongok,
Feladatom nem végezem, -
Ha ez áldott Könyvbe nézek
Isten helyre állít engem.

És ha egyszer, utam végén
Fenn járok majd ott az égben,
Hálát adok Istenemnek,
Jó vezetőt adott nékem.

Füle Lajos négysorosai

Isten ereje

Az erőtlen ereje nő,

ha hinni kezd, félnie nem kell.

A hit a legnagyobb erő;

Isten ereje - az emberben.

Közvetlen szám

Zsoltárok 50,15,

Isten közvetlen száma.

Nála mindig van ügyelet,

s ha hívjuk, nem hiába.

Ami többet ér

Van ami többet ér,

mint tenger pénz, arany;

kinek Istene van,

annak legtöbbje van.

Ingyen kegyelme

Ingyen kegyelme őrködik felettem,

azért ingyen, mert megfizethetetlen,

hisz érte semmit nem tettem s tehetnék,

de hálás lennem mindenkor lehet még.

 

Immánuel

Immánuel: Isten velünk!

Értelmet nyert az életünk.

Lelkünkben fény, naptámadat:

Isten Fia velünk marad.

 

Novák László: ISTEN LELKE

Hová Isten Lelke hatolt:
Alvó ébred, éled a holt.
Eloszlik az éj homálya,
A bűneit tisztán látja.
Ki megdöbben, szíve sajog,
Oda megy, hol bűnök, bajok
Terhe lehull, semmivé lesz:
Az Úr Jézus keresztjéhez.

Hol működik Isten Lelke,
Erőt nyer a félénk, gyenge.
A tudatlan bölcsességet,
Vigaszt, kit a bánat éget.
Megújul a szív, a lélek,
Szeretet, hit, remény éled,
A szó, a tett mind azt mondja:
– Ez is Jézus megváltottja!

Isten Lelke oda tér be,
Ahol hívják várva, kérve.
Ajándékot oda vihet,
Ahol talál nyitott szívet.
Ott nyugszik meg, csak ott marad,
Hol meghódol az akarat,
Intelmének híven enged, -
Csak oda visz győzedelmet!

Somogyi Imre: ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN…

Égi tűzben, zúgó szélben
Jött el egykor Isten Lelke,
Hogy a Krisztus kis seregét
A szent harcra elvezesse.
Lángra gyúltak hívő szívek
És megnyíltak bezárt ajkak, –
Fénye lobbant, öröme kélt
A győzelmi virradatnak!

Boldogságtól repdesett a
Tanítványok árva lelke,
A szerető Mester karja
Valamennyit átölelte…
Heteken át imádkozva,
Szent egységben várva-vártak, –
Pünkösd napján a remények
Ímé mind valóra váltak.

A krisztusi gondviselés
Vigasztalót adott nékik,
Hisz a válás perceitől
Fájó szívük most is vérzik…
De mit a Mester ígért:
Vigaszt, erőt, mindent nyernek,
Mert nagy hatalma van
Az isteni szeretetnek!

Apostolok, hős férfiak
Lángoszlopok gyanánt járnak,
A mennyei üzenetet
Elviszik a nagy világnak.
Szentléleknek erejében
Békét, áldást, üdvöt visznek
És egyre nő a tábora
A krisztusi igaz hitnek.

Égi tűzzel, zúgó széllel
Ma is eljön Isten Lelke,
Szent harcunkat: Krisztus ügyét
Vele visszük győzelemre…
Ha ránk fúj a mennyei szél:
Ma is tüzet fog a lelkünk,
Ma is veszünk ajándékot.
Ha az Úrhoz hittel esdünk!

Ó, Szentlélek, áldj meg minket,
Add erődet bő mértékben,
Küzdő zarándokok kérnek
Sok bajban és kísértésben.
Keskeny úton a cél felé
Törtet a mi fáradt lábunk, –
Segíts, hogy a célhoz érjünk
S feleúton meg ne álljunk!

Vargha Gyuláné: PÜNKÖSDVÁRÁS

Istennek Lelke szertejár,
Az új pünkösd itt van közel,
A kis sereg epedve vár,
Szentlélek Isten, ó, jövel!

Mint lágy szellő, folyvást fuvallsz,
Kérő szavad mindegyre hív,
S megnyílik, merre áthaladsz,
Sok, üdvre vágyó, szomjas szív.

De hány szív van, mely még setét,
A télnek álma ráborul,
Nem érzi tavasz kezdetét,
Pedig fölötte átvonul.

Jöjj, Lélek, lobbanj égi tűz,
Jöjj zúgó szélnek szárnyain,
Álmot, közönyt, halált elűzz,
Szívünk előtted tárva, ím.

Ó, adj erőt, tüzet belénk,
Hadd csapjon szerteszét a láng,
Igéd, miből csak tördelénk,
Harsogjon égi kürt gyanánt,

Fölrázva álmodók hadát,
S kit fogva tart a bűn-halál,
Lássa meg mind a Golgotát,
Hol rá bocsánat, béke vár.

Szentlelked töltsd ki ránk, Urunk,
Tisztítsd, szenteld meg népedet,
Hadd zengjen szívünk s ajakunk
Pünkösdi hálaéneket.

 

Wass Albert: Látható az Isten

 

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

 *********************************************************

Nézz a Golgotára! (Ismeretlen szerző)

 

Fáradtan, roskadva hordozod terhedet,

Sóhajok közt teszed minden lépésedet,

Állsz a keresztútnál, hol annyian járnak,

Csonka-bonka lelkek segítőre vágynak.

Segítőre várnak és minden hiába:

Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!

 

Hallgasd őket, mint jajdulnak panaszaik,

Egyik kesereg, a másik átkozódik.

Dicsekednek, kérkednek, hivalkodnak…

S egyszercsak vége van a vándorútnak.

Vétkeik miatt oly tövises a pálya:

Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!

 

Kedvesség, nyájasság csak szív nélküli szín,

Bár közös a sorsuk és közös a kín.

Saját bajuk tornya az ülőfészek,

Ott teremnek másokról költött beszédek.

Balzsamot nem nyújt a lélek háborgása:

Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!

 

Számos betegség a vétek gyümölcse,

Bűnös életutak következménye,

Tanácstalanul vitatjuk a nehéz helyzetet,

S nem tudjuk mit kellene tennünk éretted,

Erőtlenségnek ítélet a tanácsa,

Elfelejtettünk nézni a Golgotára!

 

Sújtanak az élet ostor-csapásai.

Sebeznek megszólás, ítélet nyilai.

Botránkozás kővel dobálnak engemet.

Megvetéssel hallgatják keservemet,

Jogos felháborodásom csak igazolja:

Elfelejtettem nézni a Golgotára!

 

Hittel emeljük szemünk Jézusra,

Ki által lefizettetett váltságunk ára.

Az Ő vére rablelkünk szabaddá tette,

Kínhalála lett üdvösségünk szerzője.

Minden bajunkban Ő az ki megsegít!

Testvérem, kérlek: a Golgotára tekints!

 

Hallod-e? (Losonczi Léna)

Hallod-e, hogy zörget Jézus,
kopog szíved ajtaján?
Bebocsátást kér tetőled
új életed hajnalán.

Ajtódat nyitni belülről
lehet csak, ott a kilincs.
Törd fel a zárat, s meglátod,
szabad vagy, hull a bilincs.

Nem töri rád soha ajtód,
várja, hogy nyisd ki magad.
Nem küld el bűnöst magától,
hívd be, s szívedbe fogadd!

Más lesz az életed útja,
boldog leszel idelenn.
Szeretet tölti be szíved,
s vár rád a menny odafenn.

Reményik Sándor összes verse elérhető http://mek.oszk.hu/01000/01052/html/

Reményik Sándor "Akarom"

 Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Füle Lajos versei

 „Megosztja”

 JÉZUS KRISZTUS, AKI értünk vérezett,

Kitörli szívünkből mind a vétkeket.

Aztán LELKE által hazáig vezet,

S megosztja velünk az örök életet.

 

„Ki akadályozhat meg?”

 Értem, miattam és helyettem

Keresztjén nem hiába vérzett.

Ki akadályozhat meg abban,

Hogy ezután Jézusnak éljek?

 

„Örüljetek velem!”

 Húsvét közelg megint,

Csodák szent fénye kel:

a sírból angyal int:

Örüljetek velem!

 

Füle Lajos: Menedékem

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.

Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az örökélet.